A nátrium-klorid (NaCl), maga a só az egyik legfontosabb, mondhatni nékülözhetetlen vegyület úgy az emberek, mint az állatok számára. Ásványi neve halit.

A só színtelen, szagtalan, kristályos vegyület, íze pedig sós, amit az egyik legfontosabb alapízkénz tartunk számon, és a tudomány szerint a nyelvünk oldalsó részével érezzük.

A nátrium-klorid igen nagy mennyiségben fordul elő a Föld felszínén, főként a tegerekben, óceánokban, de sóbányákból is igencsak sok van. Magyarország hosszú ideig gazdag volt a sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése királyi monopólium volt. Erdélyből a sószállító vízi úton tutajjal hozták le a sót Szegedig, ahol raktározták és szétosztották az egész országban. A konyhasót a kibányászott kősó tisztításával, valamint a tengervíz bepárlásával nyerik.

A világ össz-só felhasználása 65%-ban a kémiai nagyiparban történik, 12%-ban műszaki segédanyagként, 12%-ban utcai sózásra használják télen, 5%-ban konyhasóként, 4% részét a mezőgazdaság használja.

A só életszükséglet, és az egyetlen olyan ásványi eredetű ízesítő, amelyet, mint fűszert, nem csak ételek ízesítéséhez, hanem tartosításhoz is használunk. Többek között hús és hal tartósítására használják, mert a szövetkeből vizet von el, és így meggátolja a káros baktériumok szaporodását.

A konyhasó kiemeli a kellően fűszerezett étel ízét, de ha túlsózunk, akkor elnyomja a más fűszerek ízét az ételben.

Az emberi egészség szempontjából is igencsak fontos. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben halálhoz vezethet. Szervezetünknek napi 5-10 g sóra van szüksége, de ez is egyénenként változó lehet. Az étkezések során 20-25 g sót fogyasztunk, ez a mennyiség viszont már nem ajánlott, tehát vigyázni kell arra is, hogy ne vigyünk be belőle túl sokat a szervezetünkbe.

A kereskedelemben többféle sót is találunk, ezek származásuk, előállításuk, vagy éppen összetételük miatt különböznek.

A finomított só, vagy konyhasó apró szemcséjű. Ezt használjuk leggyakrabban a hétköznapokban. Erős, intenzíven sós, így kevés is elég belőle. Legtöbbször ipari körülmények között állítják elő és csomósodásgátlót is tartalmaz. A tengeri sót elpárolgott tengervízből nyerik ki. Gyakran tartalmaz vasat, cinket és káliumot. Sajnos a tengerek fokozott szennyezettsége miatt egyre jellemzőbb, hogy olyan anyagok is megjelennek benne, ami káros lehet az emberi szervezetre.

A kóser só onnan kapta az elnevezését, hogy legtöbbször a zsidó konyhában használják. A kóser só nagy szemű, így a húsra szórva gyorsabban szívja fel a vért, illetve a séfek előszeretettel használják, mert könnyebb egy csipetet szórni belőle az ételre, és látványosabb is lesz tőle. Egyébként ízben semmi jelentős különbség nincs a konyhasó, illetve a kóser só között.

A rózsaszín himalája sót sokan előnyben részesítik, mert picit lágyabbnak, kellemesebnek érzik az ízét, illetve van egy különleges aromája is, mi főként akkor jelenik meg, ha utólagosan sózunk vele.  A himalája sót Pakisztánban, a Khewra sóbányából nyerik ki, amely a világ második legnagyobb bányája. Egyedisége, hogy semmi ipari kezelésnek nem vetik alá, így többen ennek okán is inkább ezt választják.

Nézz szét prémium fűszerekét webáruházunkban! https://www.fuszerkereskedelem.hu/